Üdvözletem! Nagy öröm volt látni és hallani a TD-t! Már csak azért is, mert amikor először voltak Budapesten 1982-ben, éppen harminc (!) éve, akkor kezdtem felfedezni őket, akkor már nálunk is lehetett kapni a kis maszek boltokban a nyugati nyomású LP-ket, de az akkori koncertről tizenévesen lemaradtam... Froese-t mindig kiegészítette olyan egyéniség, akinek a stílusa nagyban meghatározta a TD aktuális zenei korszakát. Persze a számítástechnika fejlődése is nagyban hozzájárult e korszakok kialakulásához. Én azt az 1980-1985 közötti időszakot kedvelem leginkább, amikor a dallam és a ritmus a legjobb arányban jelent meg a zenéjükben - nem véletlen, hogy a Franke, Schmoelling, Froese hármas ekkor hozta azt a stílust, ami nekünk ma is a TD-t jelenti. A mai fiatal TD kedvelőknek segítve ajánlom, hogy hallgassák meg a Logos vagy a Poland koncert lemezeket, és ha ott voltak a mostani budapesti koncerten, akkor máris érteni fogják, mit hiányolok a mai zenéjükből. Talán nincs még más zenei együttes, amely úgy gondoskodik a jövőjéről, mint a TD, és benne Froese "papa". Fia, Jerome a korábbi tag, szintén "öregfiú" Schmoelling-gel közösen zenél. A jó mestertől csak tanulni lehet... A MüPá-s koncert után Froese úrral volt szerencsém dedikáltatni legjobb szólólemezét, a Stuntman-t - és a Tangram-ot. Remélem, sikerült visszarepítenem több mint 30 évet pár másodpercre...