Furcsa egy olyan filmet nézni, ahol ismert francia színészek franciául, franciás gesztusokkal játszanak perzsa karaktereket egy iráni rendezőnő néhol groteszk, néhol egzotikus, de mindvégig melodramatikus meséjében. Mit mondjak,...
...meg kell szokni. Marjane Satrapi és társalkotója, Vincent Paronnaud a Persepolis című, rendkívül személyes hangvételű egész estés animációs filmjével vetette magát észre, és nyerte le például Cannes-ban a zsűri fődíját. Ez még 2007-ben volt, majd a szerzőpáros úgy döntött, hogy átvált élőszereplős játékfilmre, és az ilyesmi sosem megy simán – bár a műfaj más, de a Beavis és Butthead vagy a South Park készítőinek sem sikerült parádésra a váltás.
De vissza a filmhez! Hősünk, Nasser-Ali híres hegedűművész, kinek élete hatalmas krízishez ér: eltört a hangszere, és azt egyetlen más hegedű sem pótolhatja, ezért úgy dönt, meghal. Mivel az öngyilkosság drasztikus megoldásnak tűnik, csak fekszik az ágyban és várja az elkerülhetetlent, miközben odaadó felesége szilvás csirkét főz neki, hogy visszatérjen az életkedve.
Csak lassan derül ki, hogy mi rejlik Nasser-Ali halálvágya mögött, és míg idáig elérünk, a film döcög rendesen. Mire a sok visszapillantásból és a néha felesleges stiláris kitérőkből végre összeáll a kép, már minden megszépül, főleg miután belép a képbe az egyetlen iráni színésznő, a gyönyörű Golshifteh Farahani, akit a Titanic Filmfesztiválon vetített Elly történetében láthattunk korábban – és akit száműztek hazájából, mert félmeztelenül pózolt egy francia magazinnak.
De vissza a filmhez! Hősünk, Nasser-Ali híres hegedűművész, kinek élete hatalmas krízishez ér: eltört a hangszere, és azt egyetlen más hegedű sem pótolhatja, ezért úgy dönt, meghal. Mivel az öngyilkosság drasztikus megoldásnak tűnik, csak fekszik az ágyban és várja az elkerülhetetlent, miközben odaadó felesége szilvás csirkét főz neki, hogy visszatérjen az életkedve.
Csak lassan derül ki, hogy mi rejlik Nasser-Ali halálvágya mögött, és míg idáig elérünk, a film döcög rendesen. Mire a sok visszapillantásból és a néha felesleges stiláris kitérőkből végre összeáll a kép, már minden megszépül, főleg miután belép a képbe az egyetlen iráni színésznő, a gyönyörű Golshifteh Farahani, akit a Titanic Filmfesztiválon vetített Elly történetében láthattunk korábban – és akit száműztek hazájából, mert félmeztelenül pózolt egy francia magazinnak.
Poulet aux prunes
belga-francia-német filmdráma, 93 perc, 2011
Nasser-Ali, a tehetséges hegedűművész elveszti az élni akarás vágyát, miután eltörik kedvenc hangszere, amelyet pótolhatatlannak érez. Hiába keresi következő lehetséges hegedűjét, egyik sem "úgy" szól.
rendező:
Forgalmazza: Szuez Film
Bemutató: 2012. március 15.
Bemutató: 2012. március 15.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek